A vezetőnk voltál, kollégánk és barátunk. Olyan ember, aki nemcsak irányított, hanem velünk együtt dolgozott, nevetett, néha zsörtölődött, és mindig hitt abban, hogy amit csinálunk, annak értelme van.
Sohasem köntörfalaztál, őszintén kimondtad, amit gondoltál. Most is halljuk a szavaidat:
„És? Miért nincs még kész?”
„Csináld!”
„Mi kell hozzá? Mondjátok!”
Nehéz elképzelni az iskolát nélküled, ahol a hangod, a nevetésed, a mondataid még ott visszhangzanak.
Hiányozni fogsz az irodából, a tanáriból, ahová mindig betértél egy kis beszélgetésre, vagy csak leültél olvasgatni. Mindenkinek adtál egy becenevet, és mindig pontosan tudtad, kivel mi történik — öröm, gond, vagy éppen bosszúság.
Tudnod kell, hogy mindaz, amit tőled kaptunk, itt marad velünk az emlékeinkben, a döntéseinkben, iskolánk szellemiségében.
„A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.
(Abraham Lincoln)
Neked igazán tartalmas életed volt, amelynek egy időre mi is részesei lehettünk.
Köszönjük, hogy velünk voltál.
Őszinte szeretettel és tisztelettel:
az Apáczai Oktatási Centrum tanárai és dolgozói