Apáczai Csere János

(Apáca, 1625. június 10. – Kolozsvár, 1659. december 31.)

 
Filozófiai és pedagógiai író, a hazai művelődés, tudományosság és nevelésügy úttörője, aki közt szolgáló tevékenységében harmóniát teremtett erdélyi, magyar, európai és egyetemes emberi értékek között.

Anyagilag szegény, de lelkiekben, szellemi értékekben gazdag székely magyar család gyermekeként látott napvilágot. Az elemi iskolát szülőfalujában, középfokú tanulmányait Kolozsváron végezte. Itt Porcsalmi András rektor példája gyakorolt rá nagy hatást, aki a mesterségek és tudományok ismeretére magánúton is oktatta. 1643 őszétől a gyulafehérvári főiskola hallgatója, ahol Bisterfeld János Henrik személyében akadt olyan tanítóra, aki az enciklopédikus tudás megszerzésére ösztönözte. Hatására írta:
 „a szorgalom dühe oly lázba hozott, hogy megragadtam Alstedius nagy Enciklopédiáját, és a hexológiától kezdve egészen a zenéig minden tantételét leírtam…”
A tehetséges ifjú tanulmányait 1648 nyarától – a református egyház ösztöndíjasaként – hollandiai egyetemeken kezdte. A franekeri egyetem anyakönyvében 1648. július 22-i dátummal találjuk bejegyezve nevét; majd Leiden, Utrecht, Harderwijk a folytatás következő állomásai, ahol a keleti nyelveken kivűl egyéb tudományokban is bővítette ismereteit. Közben utazást tett angol, francia és belga földön. Tanulóévei alatt behatóan foglalkozott a hollandiai szellemi élettel, az Angliából beáramló puritán nézetekkel, Ramus és Descartes filozófiájával. 1651-ben az újonnan alapított harderwijki egyetemen teológiai doktori szigorlatot tett. Ő lett az egyetem első doktora. Disszertációjának címe: Disputatio Theologica Inauguralis De Primi Hominis Apostasia…, tárgya az első ember bűnbeesése.

1651-ben megnősült; Aletta van der Maet jómódú polgárlányt vette feleségül. Apósa házában kezdte meg első nemzeti nyelvű enciklopédiánk előmunkálatait. 1652 őszén hozzákezdett a Magyar Encyclopaedia megszövegezéséhez. Ekkor kapta meg Csulai György püspök Erdélybe hazahívó levelét. 1653 nyaráig megszerkesztette és nyomdába adta műve elkészült fejezeteit, majd feleségével és időközben született gyermekével hazaindult, s 1653. augusztus 29-én a nagy multú szellemi központba, Gyulafehérvárra érkezett. II. Rákóczi György fejedelem a gyulafehérvári kollégium tanárának nevezte ki. 1653. november 11-én De studio sapientiae címmel a bölcsesség tanulásáról tartotta meg székfoglaló beszédét. A költészet tanszékét elfoglalva ezenkívül gondolkodástant, ékesszólást, héber és görög nyelvet, valamint latin klasszikusokat tanított.

1654-ben kinyomtatta a Magyar Logikátska című (az akkor 9 éves I. Rákóczi Ferencnek ajánlott) tankönyvét, hozzákötött tanácsaival a tanulásban elcsüggedt ifjaknak. 1655-ben pedig már a Magyar Encyclopaedia kinyomtatott példányait is kézbe vehette.

De ahogy kibontakozott hatalmas iramú szellemi tevékenysége, úgy fokozódott haladó gondolataival szemben az uralkodó körök haragja. 1655. szeptember 24-én a záróvizsgán Basirius Izsák, a kivégzett I. Károly angol király volt udvari papja, a fejedelem jelenlétében nyilvános vitát provokált. Apáczai kiállt eszméi, a haza szellemi haladásának ügye mellett. Ezért II. Rákóczi György büntetésül a leégett kolozsvári kollégiumba helyeztette át.

1656. november 20-án De summa scholarum necessitate earumque inter Hungarorus barbariei causis (Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról és a magyaroknál való barbár állapotuk okairól) címen és témáról mondta el beköszöntő beszédét. Az iskola nem csupán a fizikai épület meg a technikai berendezés, hanem elsősorban „tanítók és tanulók rendezett társulása, akik az emberi életkörülmények szempontjából hasznos és szükséges ismereteket tanítanak és tanulnak”. A kolozsvári kollégium Apáczaival az élén ilyen iskola lett. Iskolateremtő munkásságát Lorántffy Zsuzsanna és Barcsay Ákos fejedelem is nagyra értékelte.

1658-ban feljebb lépett kezdeményezéseiben, Barcsay Ákos fejedelem elé egy erdélyi magyar felsőoktatási tanszervezet tervét terjesztette a következő című iratában: 
A magyar nemzetben immár elvégtére egy Académia felállításának módja és formája, melyben megmutattatik, mind amely könnyen mindjárást is meglehetne, mind az pedig, mely kicsiny akadályok állottak ebben ennek előtte is ellent.
De az ő értelmében vett magyar akadémia eszmei alapkőletételénél tovább nem juthatott. Hatalmas sodrású lázas tevékenységét 34 éves korában tüdőbaj szakította félbe. Az 1659-es esztendő évzáró napján zárult földi élete. 1660. január 9-én helyezték el hamvait a házsongárdi temetőben. Nem sokkal utána követte a halálba felesége és gyermeke.